Fejléc
    2020. augusztus 5. szerda, Krisztina napja van
Fejléc
   Nyitóoldal | Eladó kastélyok | Kastélymúzeumok | Kastélyszállók | Belépés
Kastélykereső
Régió
Magyarország (75)
Erdély (6)
Felvidék (2)
Délvidék (2)
Felsõõrvidék (1)
Kárpátalja (1)
Család
Ismeretlen (9)
Károlyi (6)
Podmaniczky (3)
Zichy (3)
Teleki (3)
» összes
Stílus
Klasszicista (20)
Ismeretlen (18)
Barokk (16)
Eklektikus (11)
Romantikus (7)
» összes
Építész
Ismeretlen (71)
Ybl Miklós (5)
Hild József (2)
Fellner Jakab (2)
Ray Rezsõ (1)
» összes
Művelési ág
Ismeretlen (22)
Múzeum (11)
Magántulajdon (7)
Hotel (7)
Oktatási intézet (6)
» összes
új keresés

Hûvös Kastély

A KastélyAz adatlap módosításához vagy bővítéséhez kattintson ide

Régió: Magyarország
Megye: Zala
Település: Botfa
Építés éve: 1750
Család: Erdõdy
Stílus: Ismeretlen
Építész: Ismeretlen
Művelési ág: Ismeretlen

Fekvés

Előzmények

Az építés

A kastély életútja

A kastély története A kastély Szinte minden településnek van egy jellegzetes építménye. Általában egy vár, egy templom, egy kastély, amelyik kiemeli és jelképezi a közösséget. Botfa jelképe a hajdani Erdõdy grófok kastélya. Évszázadok folytán többször is átépítették, felújították. Hála Istennek ma is viszonylag szép külsõ és gondos belsõ rend jellemzi. A 16. századtól 1880-ig az Erdõdy grófok birtokolták a botfai uradalmat. A folytonosságot néha megszakítják a hosszabb, rövidebb idejû zálogba adások, vagy a tisztázatlan tulajdonjogszerzések. Ezeknek azonban nem sok jelentõsége volt abban, hogy a birtoklás jogáról az Erdõdyeknek le kellett volna mondaniuk. A csatári apát és Erdõdy Péter 1548-ban 30 portát 2 allodiummal (õsi tulajdonnal) és 5 új házat jegyeztek maguk számára. Az apátságnak a középkorban Botfán hosszú ideig voltak illendõségei. A Rákóczi szabadságharc befejeztével, a Szatmári Béke után (1711) egy nyugodtabb, békésebb kor következett. Ekkor kezdték el hazánkban a nagybirtokok megszervezését, annak irányító központjait – a kastélyokat építeni. A botfai kastély megépítésérõl 1750-bõl van írásos feljegyzés. Ekkor ténylegesen az Erdõdyek birtokolták és az építés is, az õ nevükhöz kapcsolódik. Említést érdemel, hogy az építkezéshez felhasználták a Szent Péter tiszteletére Csatárban emelt bencés kolostor romjait is. A kolostort a Gut-Keled nembeli Márton comes (fõúri méltóság), és felesége alapította II. Béla király engedélyével, amit II. Géza is megerõsített. Tolnai Máté apát 1508.-ban történt egyházlátogatása során már igen elhagyott állapotban találta az épületet. A Válicka és a templom között épült monostor helyét ma bozótos növényzet fedi. A kastélyt a megépítésekor földszintes volt és kéthektárnyi terület vette körül. Feltehetõ, hogy a park nem a kastély építésével egy idõben került kialakításra, de idõben nem lehet jelentõs eltérés. Maga a park angol eredetû szó. Jelentése: általában nagyobb terjedelmû kert, fõként fákkal, cserjékkel és nagyobb gyep felülettel. A természetes táj sajátos elemei alapján, kertmûvészeti igénnyel alakított és gondozott közhasználatú terület. Ennek megvalósítását a környezet is kínálta. S hogy valamikor angolpark formájában gyönyörködtette a kastély lakóit, arra a szájhagyomány a bizonyíték, mely még a mai napig is „ánglis”-nak nevezi a kastélyt körbe vevõ területet. A természet, pedig még csodálatosabban alátámasztja az egykori valóságot, mert az angolparkra jellemzõ szögletes forma, amit vadgesztenyefák szegélyeznek, még ma is szemet gyönyörködtetõen mutatja magát. „Ánglis” Az alábbi térkép 1838-ban készült Botfáról. Jól látható, mint kapcsolódik a községhez .az uradalmi major és területe Ennek ellenére elkülöníthetõ, hiszen méretében és formájában az egész birtok a nagyobb gazdálkodási módra utal. A térkép kiegészítésével egy késõbbi állapot rajzolódik ki, szaggatott vonallal feltüntetve az épület környékén még ma is használatos útvonalakat. Ugyancsak szaggatott vonalak mutatják az eredeti térkép ábrázolásán még nem látható, de késõbb épített géptároló épületeket és mûhelyt. Mára a hajdani major cselédlakásaira csak a templommal szembeni saroképület emlékeztet. Bár az állapota olyan, hogy fel lehetnek újítani, ma mégis lakatlanul, elhagyott állapotban emlékeztet a múltra. Az uradalom egykori summás termésének tároló helye volt a magtár. Több évszázadra készített vaskos falai, tetõszerkezete állták a próbát. Ma üresen áll. Jobb sorsra érdemes – felújításra alkalmas egykori gabona tároló belsõ szerkezete, állaga bizonyára a mai hasznosításra is megfelelne. Jelenleg magán kézben van. Semmi képen sem szabadna hagyni, hogy az idõ vas foga végkép föleméssze. Poeltenberg Ernõ aradi vértanú „kötõdése” a botfai kastélyhoz Az Erdõdyek, tehát hosszú évszázadokig birtokolták az uradalmat. Gyakran bérbe adták, hosszabb, rövidebb idõre. Így került a 19. század második felében bérlõként Botfába Fackh Gedõ Ottó lovag. Zala megyei közéleti szereplése mellett (Zala vármegye fõpénztárnoka, Zala megyei Honvédegylet tagja) Botfán az Erdõdy Lajos birtokát bérelte. Botfához való kötõdése 1867 és 1872 idõszakra esik Elsõ iskolaszéki elnökként került a helyi elemi népiskola történetének lapjaira. Ki volt ez a szokatlan nevû ember? Az évszázad történelme elhomályosítja nevét, pedig Botfa mûvelõdési és gazdasági életében jelentõs szerepet töltött be az itteni illetõsége alatt. Különleges körülmények között került Botfára. Bár nincs róla írásos bizonyíték, feltehetõ, hogy a szabadságharc bukása után „búvóhelyként” szolgálhatott számára a kis közösség. Tehát kétféle módon kötõdött a községhez. Az Erdõdy birtok bérlõjeként, mint gazdálkodó, valamint az elsõ alkalommal megalakult iskolaszék elnökeként. Megfelelõ anyagiakkal és személyét körülvevõ tekintéllyel rendelkezett. Így kerülhetett az országban az elsõk kõzött 1870-ben megalakult iskolaszék élére. Fackh Gedõ Ottó lovag 1832. szeptember 9-én született, fiatalon részt vett a szabadságharcban, önként csatlakozott a honvédsereghez. A szabadságharc végéig a III. hadtestben szolgált nagybátyja Poeltenberg Ernõ segédtisztjeként fõhadnagyi, majd századosi rangban. A tavaszi hadjárat végén 3. osztályú katonai érdemjelet kapott. Apja Fackh József, császári királyi ezredes, anyja Poeltenberg Amália, az Aradon kivégzett Poeltenberg Ernõ tábornok nõvére. A kiváló vezér a kivégzés elõtt a siralomházból fájdalmas hangvételû levelet írt feleségének. A levélben több soron át is sajnálattal gondol gyermekeire. „A jó Isten óvjon téged és kedves szegény gyerekeket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a mély fájdalomnak, terjessze ki fejetek fölé mindenható és óvó kezét!” „Légy hát erõs, jó Paulinom, légy erõs irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak! Hogy értük kell élned!!” „Gondolatban szorosan magamhoz ölellek mindnyájatokat, téged és a kedves gyerekeket!” Ilona lánya miatt a hõs apának a túlvilágon nem kellett aggódnia a Botfába került kedves, szeretett gyermeke miatt. Talán a kivégzett vértanú családja iránti tisztelet, vagy más nemes érzelem folytán vette feleségül, nagybátyja lányát Poeltenberg Ilonát (Helént). Házasságukból három gyermekük született: Ernesztina (1869), Johanna 1871-ben látta meg a napvilágot, itt Botfán. Az aradi vértanú unokái egy nyugodtabb, békésebb környezetben tölthették gyermekkorukat az „ánglis” évszázados fáinak árnyékában. Elemér a harmadik gyermek már Badacsonytomajon született 1871-ben. Az uradalom birtokost cserél Az Erdõdyek a 19. század végéig – pontosabban 1880-ig – tartó tulajdonlásának vége szakad. A család, mivel nem tudott mit kezdeni a birtokkal, szándékában állt, hogy mindenképen megválik tõle. Hirschel Áron jelentkezett, hogy megvásárolja az uradalmat, de mivel zsidó volt, a család nem akarta eladni részére. Kijelentették, hogy bárkinek eladják, csak zsidónak nem. A helyi szájhagyomány - részben a valóságra alapozva – úgy õrizte meg a gazdaváltást, hogy végül mégis Hirschel Ároné lett a birtok, mert más vásárló nem akadt. Hirschel úr megtekintette a birtokot s hitelt vett fel az üzlethez, melyet végül az Erdõdy család más vásárló híján, kénytelen volt megkötni. Abban az idõben épült a Zalaegerszeg - Rédics, vasútvonal. A nagykanizsai zsidó tagja volt a vasútépítõ társaságnak Tulajdonosként megkezdte a Bokáncs -i erdõben a fakitermelést. Az erdõ egy kisebb területén kitermelt tölgyfák kitûnõ talpfának bizonyultak az épülõ vasúthoz. Még máig is szó-beszéd tárgyává válik az üzlet érdekessége, hogy az új birtokos, tulajdonképpen az uradalom egy kis területébõl kifizette az összes felvett hitelt. Hirschel birtokos a barokk stílusú épület mindkét végéhez romantikus, bástyát utánzó toldalékot építetett. Házi vízmûvet alakított ki az épületben. Újjá szervezte az uradalmat és fellendítette a gazdaságot. A jobbágyság intézményének megszûnésével ki kellett alakítani az új mezõgazdasági dolgozó réteget, a cselédséget. A kézi munkák mellett, megjelentek a gépek (cséplõgép, vetõgép), melyek új tároló helyiségek építését tették szükségessé. Ki kellett alakítani a javító mûhelyeket. Az uradalom nem volt híres, de a cselédek, akik itt dolgoztak a korabeli viszonyok között elégedettek voltak az itteni élettel. Hirschel Áron örökébe Salamon lépett. Hüvös Józsefre magyarosította nevét. Nem nõsült meg, egyedül irányította az uradalmat. A cselédség összetétele, megoszlása és feladatköre Irányítók: Közvetlen az uraság irányítása alá tartozók (A beosztások mellett az uradalom közvetlen felbomlásának idején még alkalmazott és ismert cselédek neve szerepel.) ISPÁN: Põdör Lajos A növénytermeléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos szervezés, irányítás volt a feladata. ERDÕS: Dél István Õ felelt az erdõ és vadgazdálkodásért. Irányította a fakitermelést, fafelvágást, szállítást. Gondoskodott a cselédek tüzelõ ellátásáról. Az uraság lévén szenvedélyes vadász, a 10-12 fõs csoportból álló társaság megfelelõ igényeit ki kellett elégíteni. A jól szervezett vadászati alkalmakról gondoskodnia kellett. VINCELLÉR: Elekes József A szõlészet, borászat gazdája volt. Gondoskodott a szõlõ mûvelésérõl, ápolásáról, a szüret megszervezésérõl. Kezelte az uradalom területén termett 4-5 ezer liter bort. Ezt a jelentõs mennyiségû bort a kastély épületének teljes hosszában megépített pincében tárolták. Az igazi nagy méretû hordókat „püspöknek” hívta az uraság. Így nem csoda, hogy az egyik cselédjének pincéjében ellátogatva tréfásan rácsodálkozott a cseléd élcelõdésére. - Szép nagy hordód van. Biztos elfér benne a borod. - Van bizony – uraság kérem. Ennek „pápa” a neve. - Ejnye. Te igen nagy ember lehetsz, mert az uraságnak csak „püspöke” van. INAS: Szita István Az uraság személyes szolgája volt. Cipõtisztítás, ruha rendben tartása, a lámpák petróleummal való feltöltése mellett a folyosó és az iroda takarítása, az étkezéshez a megterítés mindennapi dolgához tartozott. Évtizedekig szolgált inasként az uraság mellett. Nem közvetlen az urasághoz tartozó irányítók: Gazda: Jandovics Imre Az ispán irányítása és parancsa alapján köteles volt a növénytermelés területén a munkát szervezni, Az õ feladata körében tartozott az aratóbandák toborzása, az aratás, cséplés lebonyolítása. Parádés kocsis: Jandovics János Õ is az ispán közvetlen beosztottja volt. Az õ intézkedése alapján irányította a fogatosokat, akiknek a szántás, fuvarozás tartozott a munkakörébe Õ maga volt az uraság kocsisa is, akinek utasítása szerint köteles volt lófogatos hintóval a kívánt helyre elszállítani. A parádés kocsis özvegyen maradt nõ testvére Török Ferencné Jandovics Anna az uraság emberségébõl szolgált a kastélyban Özvegyen maradt családanya számára a kastélyban adott munkát A ház körüli teendõkön között volt egy különös megbízatása A kastély parkjában elkülönített helyen egy nõstény szarvast kellett gondoznia. Ez a gyönyörû szarvas – az uraságon kívül - senkit nem tûrt meg a környezetében, csak õt. Bárki közelített hozzá, vadul, életveszélyesen támadt rá. Anna asszony bármit tehetett vele, tõle eltûrte. Természetesen elõbb õ is megvesztegette ízlésének megfelelõ étellel. Õ gondozta, ápolta és etette. Mivel az uraság igen nagy állatbarát volt, a szarvas által egyetlen megtûrt asszonynak biztos elfoglaltságot jelentett ez a szokatlan természetes adottság. Hüvös Salamon is „emberbõl” volt. Nem volt nõs. Családja sem volt. A természet törvénye azonban nála is érvényesült, mint megannyi egészséges férfinál. Amolyan uraság módjára megoldotta a nõ ügyeit is. Nagyon szeretett vadászni. A vadak iránti vonzódása azonban nemcsak a lelövésben nyilvánult meg. Éjszakákat töltött el látcsövével a rendben tartott erdeiben azért, hogy gyönyörködhessen az állatokban. A nagyvadászat eseményeire 10-12 havert hívott meg, akik között olyan személyek voltak, mint a fõjegyzõ, fõszolgabíró. A napi fizikai igénybevételt, sportos eseményt nem követte nagy lakoma. Megelégedett egy jó vacsorával 3-4 órai beszélgetéssel. Nem lévén nagy borivó, ezért nem volt rá jellemzõ az éjszakákba nyúló mulatozás. A fõjegyzõvel, más alkalommal is volt találkája itt a kastélyban. Ekkor azonban az adóelszámolással foglalkoztak. E területen is szerette dolgait rendezni. Ez a valóságban hogyan sikerült nincs róla se írás, se emlék. Zalaegerszeg 2007. december 30. A helytörténeti anyagot feldolgozta: Nagy Lajos

Kastélypark

Képek

A Kastély

Copyright 2008-2015 Top Choice Kft.
Minden jog fenntartva